Benedek Tóth

A flâneur mint típus és mint analitikus kategória

Introduction

A flâneur mint típus és mint analitikus kategória. A "flâneur" fogalom értelmezése mint 19. századi típus, művész és analitikus kategória (Benjamin). Történeti áttekintés, fókuszálva a modern urbánus érzékelésmódra.

Abstract

A tanulmány a ’flâneur’ fogalmának értelmezésére tesz kísérletet. Kiindulópontként a terminus használatának három, időben, kontextuálisan / koncepcionálisan és absztrakciós szint tekintetében egyaránt elkülöníthető rétegét határozza meg. (1.) A flâneur mint típus a 19. század első felének nagyváros‐irodalmában (mindenekelőtt Párizsban) jelenik meg, kedvelt és központi figurája a bulvársajtónak és a nagyváros típusait bemutató fiziológiáknak, illetve panoráma‐esszéknek. Pozíciója kivételes, ugyanis egyszerre tárgya és szerzője ezeknek a tipologizáló populáris szövegeknek: ő maga a megfigyelő, akinek sajátos megfigyelés‐ és ábrázolásmódja szerint megjelennek a nagyváros jelenetei. Ez a flâneur‐típus 1848 után szinte teljesen eltűnik a népszerű irodalomból és sajtóból. (2.) A flâneur mint művész az 1850‐es évektől jelenik meg, legismertebb formájában például Baudelaire olyan műveiben, mint A modern élet festője című esszé vagy a Fájó Párizs című prózavers‐ciklus. A flâneur itt már nem elsősorban a nagyváros társadalmi terében, hanem egy jóval absztraktabb‐imagináriusabb esztétikai térben kószál, nem pusztán a modern városlakó, hanem a modern, urbánus művész alteregója. (3.) A flâneur mint analitikus kategória a huszadik század első felében jelenik meg, alapvetően Walter Benjamin Baudelaire‐elemzéseiben és Passagen‐Werk néven összefoglalt jegyzeteiben. Élénk hatása Benjamin huszadik század második felére tehető újrafelfedezésével kapcsolatban bontakozik ki olyan szerzők művei által például, mint Richard Sennett vagy Marshall Berman. A flâneur fogalma ebben a harmadik fázisban újabb absztrakciós fokra lép, immár értelmező fogalomként kezd kulcsszerepet játszani a kulturális modernitás (és modernizmus) történeti igényű tudományos megértésében, amennyiben egy sajátos, szubjektum és objektum határait átrajzoló (egymásba mosó), kontingens és kaleidoszkopikus, alapvetően a nagyvároshoz kötött érzékelésmódot, identitásmintázatot jelöl. Jelen tanulmány történeti szempontból vázolja a flâneur típusának körvonalait, illetve bemutatja megjelenését a 19. század magyar nyelvű sajtójában, elméleti szempontból pedig meghatározza, miként is értelmezhető a flâneur kategóriája egy sajátos érzékelésmód kifejeződéseként. Az elméleti kontextus a Walter Benjaminféle hagyományon, valamint többek között Michel Foucault és Michel de Certeau szövegein alapul.

Review

The study "A flâneur mint típus és mint analitikus kategória" undertakes a comprehensive re-evaluation of the concept of the 'flâneur,' tracing its intricate evolution through distinct historical and conceptual phases. The author adeptly articulates three primary layers of its usage, each characterized by specific temporal, contextual, and abstractive dimensions. Beginning with the 'flâneur as a type' in early 19th-century urban literature, especially in Paris, the paper then moves to the 'flâneur as an artist' from the 1850s, exemplified by figures like Baudelaire, who transformed the figure into an alter ego of the modern urban artist inhabiting an aesthetic rather than purely social space. This methodical approach establishes a clear trajectory for understanding the term's shifting meanings and significance. The most compelling aspect of this research lies in its rigorous examination of the 'flâneur as an analytical category,' predominantly shaped by Walter Benjamin's seminal work and its subsequent rediscovery by scholars like Sennett and Berman. Here, the concept achieves its highest level of abstraction, becoming a crucial interpretive tool for comprehending cultural modernity and modernism. It effectively denotes a unique mode of perception and identity formation — contingent, kaleidoscopic, and intimately tied to the metropolis — which blurs the conventional boundaries between subject and object. Furthermore, the study promises an original contribution by not only historically outlining the flâneur's contours but also presenting its hitherto underexplored appearance in the 19th-century Hungarian press, enriching the global scholarship on this multifaceted figure. The theoretical framework, drawing on Benjamin, Foucault, and de Certeau, provides a robust foundation for these sophisticated interpretations. This paper is poised to make a significant contribution to urban studies, literary criticism, and critical theory. By meticulously dissecting the flâneur's multifaceted existence—from a popular urban character to a profound analytical lens—it offers invaluable insights into the complexities of modern subjectivity, urban experience, and the very act of observation. The inclusion of the Hungarian context adds a crucial dimension to the existing Anglophone and Francophone scholarship, inviting comparative studies and broadening our understanding of how this archetype manifested across different cultural landscapes. Scholars interested in the history of ideas, the poetics of the city, or the development of critical categories will find this study a meticulously researched and thought-provoking analysis.

Full Text

Comments

You need to be logged in to post a comment.