Aletta Borbíró

„Bevonulok, úgy, mint Jézus, ez a város Jeriko.” Önmitizálás Beton.Hofi albumtrilógiájában

Introduction

„bevonulok, úgy, mint jézus, ez a város jeriko.” Önmitizálás beton.hofi albumtrilógiájában. Elemzés Beton.Hofi rap albumtrilógiájáról, feltárva az önmitizálást, a rap toposzokat és az intertextualitást. Miként fonódik össze a profán és a szent a dalszövegekben?

Abstract

A rap dalszövegeiben gyakran az előadó biografikus tapasztalatai ötvöződnek olyan témákkal, mint a szegénység vagy gazdagság, az egyéni sikerek vagy csoportidentitás. Az alapvetően maszkulin zsánernek tartott rap gyakran tematizálja a szexuális kicsapongásokat, a hódításokat, a zenei sikereket, a szegénysorból kitörő, gazdaggá váló rapper tehetséget. A magyar rapszcéna esetében is látható az előadói perszóna, az alteregó építése. Írásomban Beton.Hofi mixtape trilógiáját elemzem, és bemutatom, hogy a rap toposzai és az önéletrajzi elemek hogyan kapcsolódnak össze az előadó alkotásaiban, miként hozza létre az előadói perszónát. Kitérek arra, hogy a comic sins (2021), a PLAYBÁNIA (2022) és a 0 (2024) című albumok bűn motívuma hogyan kapcsolódik össze a kapitalizmussal, a bibliai Ádámmal, a Beton.Hofi név alatt alkotó Schwarz Ádámmal vagy Jézussal. Beton.Hofi szövegeit a szent és a profán keveredése, illetve az intertextualitás utalások határozzák meg: irodalmi, történelmi, popkulturális, vallási témákat érint, illetve saját alkotásaival is kapcsolatot teremt. Az albumtrilógia felkínálja, hogy a rapper munkássága ne csupán az önéletírás vagy autofikció fogalmán keresztül váljon megközelíthetővé, hanem a biomitográfia fogalma felől is.

Review

This paper presents a compelling analysis of the Hungarian rapper Beton.Hofi's album trilogy, focusing on the intricate process of self-mythologization within his artistic output. It effectively situates the study within the established conventions of rap music, a genre frequently characterized by the fusion of biographical experiences with themes of poverty, wealth, individual success, and group identity, often presented through a distinctly masculine lens. The author clearly outlines the paper's objective: to dissect the construction of Beton.Hofi's performer persona by examining how recurring rap topoi intersect with the artist's autobiographical elements across his acclaimed albums *comic sins* (2021), *PLAYBÁNIA* (2022), and *0* (2024). A significant strength of the proposed research lies in its multi-layered analytical framework. The abstract indicates a deep dive into the motif of sin, exploring its complex connections to capitalism, biblical narratives (specifically Adam), the artist's real identity (Schwarz Ádám), and even parallels with figures such as Jesus. Furthermore, the analysis will meticulously examine the stylistic hallmarks of Beton.Hofi's lyrics, which are defined by a fascinating interplay of the sacred and the profane, alongside a rich tapestry of intertextual allusions spanning literary, historical, pop-cultural, and religious domains, as well as self-referential connections within his own body of work. This approach promises a nuanced engagement with the textual complexity and thematic depth of the artist's oeuvre. Crucially, the paper proposes to move beyond traditional concepts of auto-writing and autofiction by employing the theoretical lens of "biomythography." This conceptual framing offers a promising avenue for a more profound and comprehensive understanding of how contemporary artists like Beton.Hofi construct their artistic and public identities, weaving personal narratives with broader cultural and mythical archetypes. The study is well-positioned to make a valuable contribution to the scholarship on Hungarian rap music and the broader processes of identity formation within popular culture, demonstrating strong academic originality and potential for insightful cultural critique.

Full Text

Comments

You need to be logged in to post a comment.